Sok nyelvtanulónak a címben szereplő két szó („jó” és „tankönyv”) már eleve kizárják egymást. Valljuk be, ez a gyanakvás sok esetben indokolt, hiszen egyes tankönyvek színvonala valóban hagy némi kívánnivalót maga után.

Kezdjük talán azzal, hogy szerintem igenis léteznek jó tankönyvek. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert manapság egyre gyakoribb a „tankönyvek teljesen feleslegesek” megközelítés. Ennek a szemléletmódnak sokszor a középiskolában tapasztalt beteges tankönyvmánia az oka (ez az ellenkező véglet) vagy egyszerűen tényleg olyan tankönyv került a nyelvtanuló kezébe, ami rossz minőségű.

Összeszedtem 7 olyan szempontot, ami szerintem a jó tankönyveket jellemzi.

Életszerűség. Olyan szituációkat, szerkezeteket, szókincset gyakoroltat, amit használni tudsz.

Pontosan megmutatja, hogy honnan hova tudsz eljutni, ez plusz motiváció.

A megjelölt szintnek és korcsoportnak megfelelő.

Következetesség. A feladatokban a bemutatott anyagot gyakoroltatja.

Arányosság. A feladatok nem túl könnyűek (mert így nincs sikerélmény a megoldásuk után), de nem is túl nehezek. A feladatok száma elegendő.

Nincs vizuális zaj. Sok modern tankönyvet agyonpakolnak képekkel. Az illusztrációk jók, de csak akkor, ha egy konkrét célt szolgálnak. Ha túl sok a kép, pont a lényeg vész el. Általában ezek azok a tankönyvek, amiket megveszel, egyszer átlapozod, és 3 nap múlva már elő sem veszed többet. Marketingfogásnak jó, mert lehet belőle jópofa promóvideókat csinálni, de semmi egyéb hasznuk nincsen.

Nyelvi igényesség. A leírások és magyarázatok rövidek, tömörek és lényegre törőek. Egy nyelvkönyv esetében ennek magától értetődőnek kellene lennie, de sajnos nem mindig van így.

A listából szándékos hagytam ki a könyv szerkezetére vonatkozó megjegyzéseket, mert ez nagyon sokszor nyelvtanulótól függ. Természetesen az fontos, hogy legyen jól felépítve a tankönyv, legyen eleje és vége, de hogy hogyan jutunk el a célig, az változhat.

Én inkább egy deduktívabb tanuló vagyok, szeretem már az elejétől tisztán látni a szabályokat, és olyan tankönyveket részesítek előnyben, amik lépésről lépésre haladnak, és nagyon logikusan, a nyelvtani szerkezetek mentén vannak felépítve. Viszont vannak olyan nyelvtanulók is, akik induktívabbak, szeretnek kísérletezni, és gyakorlás közben rájönni a szabályokra. Ezeknek a nyelvtanulóknak kevésbé a nyelvtan, mint inkább a témák szerint haladó nyelvkönyvek lehetnek testhezállóbbak. Hogy Te milyen csoportba tartozol, arra neked kell rájönnöd. Kísérletezz!

Szerintetek milyen a jó tankönyv? Van egyáltalán ilyen? Milyen volt/milyen a középiskolai tankönyvetek?